Forrás: Nádudvar város hivatalos oldala
Nádudvar Város hivatalos oldalán közzétett tájékoztatás szerint június 29-én a kommunista diktatúra elhurcolt áldozatai előtt tisztelegtek a városban. Az önkormányzat nevében Maczik Erika polgármester és Pető József alpolgármester helyezte el az emlékezés koszorúját a Borzas–Mihályhalma egykori kényszermunkatábor helyszínén álló emlékműnél, valamint a nádudvari temetőben található emléktáblánál.
A közlemény felidézi, hogy a „magyar Gulagként” ismert hortobágyi zárt táborok egyikeként működő Borzas-tanya 1950 és 1953 között állt fenn, ahol összesen 421 embert tartottak fogva. Az első nagy elhurcolási hullám 1950. június 23-án érte el a déli határsáv lakóit: elsősorban Baranya vármegyei családokat, köztük gazdákat, orvost, plébánost és egykori rendőrkapitányt szállítottak marhavagonokban a Hortobágyra.
A foglyokat a Hortobágy–Halastó vasútállomástól gyalog hajtották a táborba, ahol egy nádfedeles marhaistállóban kellett berendezkedniük, amelyet előtte saját kezűleg tisztítottak ki. A táborban embertelen körülmények között éltek: a csecsemők kivételével mindenkinek dolgoznia kellett, a férfiak a rizsföldeken, a nők mezőgazdasági munkákban vettek részt, naponta több kilométert gyalogolva a munkaterületekig.
A város tájékoztatása kitér arra is, hogy a tábor első időszakában a gyermekek által összegyűjtött száraz marhatrágyával főztek, később pedig a fogvatartottak élelmiszerét is elkobozták, és abból szervezték meg a közös ellátást. A túlélést sokak számára a hozzátartozóktól érkező csomagok jelentették. A hortobágyi kényszermunkatáborokat végül az 1953-ban meghirdetett amnesztia számolta fel.
A közlemény hangsúlyozza: a nádudvari megemlékezés arra figyelmeztet, hogy a kommunista diktatúra ezen tragikus fejezete és az áldozatok szenvedései soha nem merülhetnek feledésbe.
